Ancsi

A kamaszkori lázadást nekem a ZöFi jelentette. Időközben túlestem a kamaszkori depresszión és a rasztafrizurán (Jah persze a hajvágás után is szívemben él:)). De a ZöFi olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy azokat nem lehet kitörölni. Csodálatos ZöFi táborok, virágos réttel, határokon átívelő barátságokkal, kapálással a tűző napon, életem legszebb hetei közé tartoznak. Mókás elvonulások, hóban angyalkázással és határtalan mulatással meg persze szervezetépítéssel. Ragya, Gyalagút, Cm. Vakolat verés a Magdiban. És még sorolhatnám. A lényeg, hogy minden, a ZöFihez kapcsolódó történés új gondolatokat ébresztett bennem, melyek később meghatározó alapelvekké váltak. Alternatív város-vízió, vegetarianizmus, vonatozás és szolidaritás. Elitgimnáziumi pályafutásom során a ZöFi tökéletes ellensúly volt, nem váltam korlátolt stréberré, zöldítettem az iskolaújságot, világmegváltás jegyében kaptam kimenőt otthonról, satöbbi, satöbbi. Szóval megérte. És megéri. Természetesen nem mindig vagyok kibékülve a ZöFivel, de hát az ember a szerelmével és a gyerekével is szokott vitatkozni. És ha véletlen újra rasztát növesztek és kiköltözöm Jamaicára, vagy elvonulok egy cigánytelepre, miután elvégeztem az egyetemet (ELTE Társadalmi Tanulmányok), akkor is marad valami a ZöFiből bennem, vagyis inkább én maradok Zöld Fiatal.

Bajomi Anna
ancsi kukac zofi.hu