Marta Lis

Bemutatkozás:
25 éves, lengyel, szociológus. Nyughatatlanul álmodik a világ megváltoztatásáról (egy jobb irányba) és ártatlanul hisz benne, hogy ez lehetséges. Érdeklik a helyi szinten szerveződő társadalmi mozgások és folyamatosan örül neki, hogy ez működni tud. Lengyelországban emberjogi és globalizációs képzést folytatott. Magánemberként a biciklis megmozdulások és a spontánul megszervezett kajakos túrák rajongója. Néha ihletett állapotba kerül és ékszereket gyárt a keze ügyébe keveredő dolgokból (amiket sokszor "szemétnek" hívunk). Budapesti tartózkodása alatt folyamatosan elkápráztatják a magyarok és az, ahogyan a munkájukat végzik. Szereti a sört szívószállal inni (ami maga sem érti miért, mindig megnevetteti magyar barátait) és ha kaphatna hozzá, akkor még szirupot is töltene bele. A Zöfi-nél amellett, hogy segít a különböző projektekben, részt vett az Élő Könyvtár szervezésében. Fürkésző szemeit a roma közösségen tartja. Élet mottója:  'magis' (több/jobb) és ezért meggyőződése hogy "nem a nehézségek, de maguk az álmaink, amik félelemmel töltenek el." Budapesten nagy hatással volt rá a 350.org, ezért ő is csatlakozott a klímaváltozás elleni harchoz. Nekünk se ártatna!
Itt találod a blogomat:
http://evs-zofi-hungary.blogspot.com/

Tapasztalataim az EVS alatt
Nehéz szavakba foglalni a budapesti élményeimet. Ha becsukom a szemem, arcokat látok. Azoknak az embereknek az arcát, akikkel itt Közép-Európa szívében keresztezték egymást útjaink, és emlékszem még az ezeket kísérő érzelmekre. Emberek, akik által több lettem. Akikkel részt vehettem olyan nagy dolgokban, amelyekben soha nem hittem volna, hogy részt veszek. Emberek, akikkel lehetőségem volt megtapasztalni az egység érzését. És végül a klíma akció 2009 október 24-én, amelyben részt vettem – Klímafürdő a Széchényi fürdőben … - a hab volt a tortán. 

Önkéntes vagyok, amióta az eszemet tudom és élni akartam a lehetőséggel, amit az EVS kínált. Amikor sor került rá, épp életem egyik keresztútján álltam – friss diplomás voltam, aki nem igazán akart fix munkaidős állást, vagy üzleti angol tanításából élni. Előtte is kerestem már EVS projektet, de sikertelenül és akkor megláttam egy hirdetést az egyik lengyel NGO weblapon egy megüresedő budapesti helyről. Elhatároztam, hogy megyek és egy hónappal később Magyarországon voltam. 

Emlékszem az első benyomásra, amikor megérkeztem Budapestre, a Keleti pályaudvarra. Meleg volt. Január közepén melegebb volt, mint Lengyelországban vagy talán csak úgy éreztem. 

A Keleti hatalmas épülete viszonyítási ponttá vált az életemben Budapesten, mivel én és francia lakótársam Amanda, nagyon közel laktunk hozzá. Sok rémes történetet lehet hallani erről a helyről és vicces volt megtudni, hogy többször volt bombariadó. Soha nem figyeltem fel rá. 

Budapest – egy város ahol még mindig sok minden vár felfedezésre. Számomra ez látványosságokkal teli időszak volt. Szerepem volt egy globális klímaváltozási mozgalom, a 350.org programjában, élő könyvtár szervezésében, a CEU-nál a magyarországi romákról tanultam . Nagyszerű volt! 

- Klímafürdő, október 24., a klímaváltozás globális napja, Széchenyi fürdő. Talán az egyik legnagyobb party volt, amit el lehet képzelni, a helyszínen 100 önkéntessel, akik biztosították a “350 Klíma Fürdő Party-t” Budapesten. Fantasztikus volt a hangulat 1500 résztvevővel Budapest egyik történelmi fürdőjében. Este 10-kor filmvetítéssel kezdtünk, egy ismert filmrendező alkotásával és aztán kezdődött a party – ugyanakkor mértük a ppm szintet a helyszínen (552 ppm) és beszéltünk a 350-es célszámról, majd kiegyenlítettük a party szénkibocsátását, ami 8,5 tonna, azaz 400 dollár értékű volt. Az a társaság, aki a pénzt kapta, egy brazil biomassza erőműre költi az Amazonas-on. Volt 2 koncert és egy DJ. Tényleg nagyszerű volt ebben részt venni. Azok a fantasztikus emberek! Történelmet írtunk! További információ itt: www.klimafurdo.hu és képek az egész világból www.350.org.

Baobab – lengyelországi kerékpáros túra a klímaváltozás ellen a 350.org-al, melyet én koordináltam. 1000 km kerékpáron Lengyelországon keresztül, Krakkóból Gdanskba - ez a Baobab (egy 5,5m magas interaktív állomás) közép-európai túrájának lengyel része. Az állomás tartalmaz egy interaktív elemet, mely a személyes felelősség fontosságának üzenetét és a közös erőfeszítés erejét fonja egybe: egyszerre 5 embernek kell körbevennie a fát, és ráhelyezni a kezét a fa sebeire, hogy újraéledjenek a hervadt ágak. Ehhez hasonló közös összefogásra van szükségünk, ahhoz, hogy megoldjuk a globális felmelegedés problémáját.
Ennek a túrának a fő célja az volt, hogy Közép-Európában felhívja a figyelmet a klímaváltozásra és hogy kihangsúlyozza a személyes felelősség fontosságát. Jelzi a közeledő Egyesült Nemzetek klímaváltozási konferencia jelentőségét is, melyet decemberben tartanak, és ahol a világ vezetői várhatóan új egyezményt írnak alá ennek a kérdésnek a megoldására. Az ott hozott döntések meghatározzák világunk esélyeit a lehetséges klímakatasztrófa elkerülésére, beleértve az emelkedő tengerszinteket, növekvő hőhullámokat, szárazságot, árvizet és milliónyi menekültet. Szintén lehetőség van olyan egyezmény megkötésére, ami a világot biztonságosabb, igazságosabb és fenntartható jövőbe vezeti.
A 350-es szám a fatörzsön az a szám, amire a vezető tudósok azt mondják, hogy a biztonságos felső határ a szén-dioxid tekintetében – mértékegysége a “részecske per millió”. 350 ppm – ez az a szám, amire az emberiségnek vissza kell térnie amilyen gyorsan lehetséges, hogy elkerüljük a visszafordíthatatlan klímaváltozást. 

A Baobab már járt a Cseh Köztársaságban, Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon. A Lengyelországon kerékpárral keresztülutazó csapat 6 főből állt (2 magyar, 1 francia, 1 szerb, 2 lengyel). A túrát egy lengyel NGO szervezte - Polska Zielona Sieć, akik tutajjal mentek Krakkóból Gdanskba a Visztulán.
Mind a tutajos, mind a kerékpáros csapat 5 városban találkozott, hogy megszervezzék az éghajlatváltozással kapcsolatos teendőket. További információ található a projektről a www.messzelato.hu/baobab címen, és képek a címen.

- Múzeumok éjszakája
A múzeumok éjszakája alatt a ZÖFI-nek volt egy standja a Széchenyi Nemzeti Könyvtárban a Budai Várban. Többnyire a “Budapest Korzó” projekt promóciójára és az autómentes hétvégékre koncentrált. Minden látogató tesztelhette a kerékpár részeivel kapcsolatos tudását (magyarul), ami elég nehéz feladatnak bizonyult. A győztes kapott egy “Egy autóval kevesebb” kitűzőt, amelyet kerékpárjára tehetett. Gyerekek segítettek a “Budapest Korzó” logo megfestésében és minden pesti lakos hozzájárulhatott “Álmaink Budapestje” térképének elkészítésében és jelezhette a város térképén, hogy milyen kerületeket és részeket kellene megváltoztatni (pl. több kerékpárút). A végén szép pókháló jött ki.

- Képzés az Emberi Jogokról: Mire valók az emberi jogok? Ismerem a jogaimat és hajlandó vagyok más emberekkel méltósággal bánni? Ha átlapozom az Emberi Jogok menüjét, megengedhetem magamnak mindegyik fogást? Van elég erőm és tudásom, hogy egyenlőnek tekintsem őket? Mennyibe kerül egy fogás? Jó az ízük? Megkóstolhatom, kérem?

A Balaton közeli kis faluban Salföldön 14 ember gyűlt össze 7 országból (Franciaország, Magyarország, Németország, Egyesült Államok, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország) hogy az Emberi Jogokról beszéljenek. Közöttük volt Amanda is részvevőként és Márta szervezőként. Nagyon jól éreztük magunkat kis táborunkban egy magyar család kertjében, és néhányan a bátrabbak közül még a Balatonban is úsztak egyet.  

- Az Élő Könyvtár projektet, amit Orsival és Tündével valósítottam meg, igazi sikernek nevezhetjük. A Magdi Fesztivál alatt történt 2009 május 16-án 14:00 és 18:00 között. Az Élő Könyvtár ötletét az Élő Könyvtár Hálózattól vettük (www.living-library.org) az ő beleegyezésükkel és áldásukkal. Legálisan használhattuk a logojukat és minden, a weboldalukon megtalálható anyagot. A projekt legnehezebb része az élő “könyvek” kikeresése volt, de idővel, többnyire személyes ismeretségen keresztül valamint Orsi és Tünde óriási munkájával, sikerült 5 “könyvet” szereznünk: egy feministát, egy leszbikust, egy ex-papot, egy ex-drogost és egy afganisztáni menekültet. Még kellemesebb volt, amikor kiderült, hogy a legtöbbjük beszél angolul vagy franciául, így idegen nyelven is olvashattuk őket. Több mint 20 olvasmány állt rendelkezésre és minden könyv folyamatosan kikölcsönzésre került.

Az Élő Könyvtár egy eszköz az előítélettel szemben, a toleranciáért. Különleges alkalom, hogy olyan emberekkel beszéljünk akikkel általában nincs esélyünk, és olyan kérdéseket tegyünk fel nekik, amiket mindig is akartunk, de nem volt rá lehetőség.


Szeretném megköszönni mindenkinek, aki idejét és szívét adta a projektbe: Móninak, aki lehetővé tette ezt számomra, Orsinak, Tündének és Idának hogy ráleltek a “könyvekre”, a “könyveknek” és az önkénteseknek a hely elrendezéséért, Pawelnak a fénymásoló megjavításáért, Amandának és a “könyveknek” a poszterek kiragasztásáért, Tündének és Pawelnak a zászló művészi megfestésében nyújtott segítségéért. Ronynak az Egyesült Királyságból a kérdéseim kapcsán nyújtott segítségéért és támogatásáért, az olvasóknak a sokszínűség iránt tanúsított tiszteletükért és egyszerűen azért, hogy eljöttek, és persze a “könyveknek”, hogy volt bátorságuk beszélni az életükről. Nélkületek nem jött volna össze!

- Mozggás workhop roma gyerekekkel. Minden héten, szerdánként alkalmunk volt részt venni egy roma gyerekeknek szervezett mozgás csoportban a Kesztyűgyár Közösségi Házban Budapest 8-ik kerületében. Tényleg nehéz feladat volt, mert a gyerekek néha nagyon agresszívak voltak és állandóan csak verekedtek. De a legtöbbször nagyszerű volt.

Fotógaléria/ Photo Gallery