HofMedewege német ökofalu beszámoló 2. Pálfy András

"A földeket az utolsó négyzetméterig Schwerin városától, vagy Mercklenburg-Előpomeránia tartománytól bérlik 60 évre, míg az épületek a közösség tulajdonát képezik. Ez is szokatlan egy a magyar ökofalvakhoz szokott látogatónak, hiszen nálunk keményen tartja magát az a szokás, hogy az ökofalu területe is a közösség tulajdonában, vagy a közösség tagjainak magántulajdonában van.

Pálfy András beszámolója

A Zöld Fiatalok (Zöfi) jóvoltából ötödmagammal részesülhettem abban a szerencsében, hogy meglátogathattam Hof Medewege ökofalut. Hof Medewege az egykori Kelet-Németország területén található, mintegy három kilométerre Schwerin városától, amely Mecklenburg-Előpomeránia székhelye is egyben. 

Nagyon örültem a lehetőségnek, mivel magam is nemrég kezdtem el ökológiai gazdálkodással kísérletezni, és mivel mind a személyes egzisztenciám erre szeretném alapozni, mind a magam körül kialakítandó tágabb közösségi életem, személyes kapcsolataim e-köré képzelem el megszervezni, élénken érdekelnek azok a helyek, ahol ilyen próbálkozások mentén szerveződnek össze emberek. Magyarországon már több ökofalut volt szerencsém meglátogatni, de ez volt az első külföldön található, amelyikben látogatást tettem, és mivel a magyarországiak is mind igen különbözőek voltak, kíváncsian vártam, hogy mit tapasztalok egy más kulturális közegben e téren.


Egész éjszakás vonat utat és egy Berlini kitérőt (ahol is egy helyi közösségi kertet látogattunk meg) követően érkeztünk meg Schwerinbe, majd onnan sötétedést követően magába az ökofaluba. Schwerin a maga mintegy százezer lakójával, és közeli fekvésével komoly előnyt jelentett az ökofalu megalapításakor. Már itt szembetűnt ez a lényeges különbség a magyarországi ökofalvakkal összehasonlítva. Utóbbiak ugyanis rendszerint nem a nagyvárosok vonzáskörzetében, hanem a külvilágtól elszeparáltan, vagy kisebb falvak, települések peremén találhatók, és ebből kifolyólag kevésbé intenzív a kapcsolatuk a külvilággal, kevésbé integrálódtak a tágabb gazdasági közegbe, és ebből kifolyólag a termelés volumene is kisebb léptékűnek mondható.

 

Másnap körbevezettek minket a faluban, és a gazdaságban, és megtekinthettük a művelés alatt álló területek egy részét, illetve az állatokat. Hof Medewegenek hetvenegynéhány lakója van, és mintegy 270 hektáron folytatnak gazdálkodást. Termelnek gabonaféléket, zöldséget, gyümölcsből almát, körtét, birset, vannak legelőik, és takarmánynövények termesztésére fenntartott területek, valamint tartanak állatokat (szarvasmarha, sertés, baromfi, stb.), és van saját tavuk is, aminek a vize iható, és öntözésre használják. Első ránézésre szokványos nagyüzemi gazdaságnak is gondolhatná az ember, csak a szabad ég alatt tartott állatok, és az egy-egy haszonnövényen mérsékelten jelenlévő levéltetvek árulkodnak arról, hogy itt valójában egy biodinamikus gazdálkodási mód segítségével működtetetett nagyszövetkezetet láthatunk

 

A délutáni beszélgetés során fény derült arra is, hogy az egész kezdeményezés eredetileg a helyi Waldorf-ovi köré nőtte ki magát, mivel szerettek volna egy iskolát is, ami nem valósult meg, ellenben néhány család odaköltözött, földet bérelt, és gazdálkodásba fogott. 


A földeket az utolsó négyzetméterig Schwerin városától, vagy Mercklenburg-Előpomeránia tartománytól bérlik 60 évre, míg az épületek a közösség tulajdonát képezik. Ez is szokatlan egy a magyar ökofalvakhoz szokott látogatónak, hiszen nálunk keményen tartja magát az a szokás, hogy az ökofalu területe is a közösség tulajdonában, vagy a közösség tagjainak magántulajdonában van. Ebben nyilván szerepet játszhat a magyar jogi, és politikai környezet kiszámíthatatlanabb volta, és a magyar társadalom alacsonyabb bizalomszintje. További különbség az itthon megszokott viszonyokhoz képest, hogy a közösségi döntéshozatal teljesen konszenzusos alapon működik. Vagyis addig járnak körül egy eldöntendő kérdést, amíg olyan megoldás nem születik, amit mindenki el tud fogadni. A magyar ökofalvak jó része talán ezen a téren is sokat tanulhat a németektől.

 

Bejártuk még a közösség által felépített, és működtetett feldolgozó, és szolgáltató létesítményeket, a gabonatárolót, a malmot, a pékséget, a gyümölcs, és zöldségmosót. 



Meglátogattuk a helyi bioboltot, és kávézót ahol a helyben termesztett gyümölcsökből készült leveket, és a helyi alapanyagokból dolgozó pékség termékeit árusítják, és a közösség gyapjúkártoló manufaktúrájában kipróbálhattuk a nemezelést is. 



Szokatlan volt tapasztalni, hogy magyar viszonyokhoz képest mennyire jól integrált a tágabb helyi gazdaságba és társadalomba is ez a közösség, hiszen a gyümölcsleveket és a pékség termékeit szerte a tartományban árusítják, a kávézóba és a bioboltba pedig Schwerinből is kijárnak az emberek vásárolni, fogyasztani.

Tettünk még egy kirándulást a tenger mellé ahol egy amolyan welness hotelt látogattunk meg, amely a konyhán használt bio alapanyagok egy részét szintén maga állítja elő. 

A welness szó hallatán kellemetlen asszociációim támadtak, annál kellemesebb meglepetésben volt viszont részem, mikor a helyszínen egy régi német vidéki családi kúriában kialakított családias hangulatú szálloda fogadott egy csodaszép kerttel körülvéve, és ahol mindemellett egy hat hektáros birtokon terült el a saját ökogazdaságuk. 



A hely nagyon népszerű, főként a belföldi vendégek körében, szállodai, welness, és éttermi szolgáltatásokat nyújt (utóbbit főként a hotelvendégek részére), a konyha alapanyag szükségletének 70%-át éves szinten maguk termelik.

 




(Őzek elleni védekezés botokra kötött zacskókkal.)

Összegezve az út tapasztalatait már az ott tartózkodás alatt megfogalmazódott bennem a kérdés: mi a jobb egy ökofalu szempontjából. Ha kicsi, és viszonylag elszigetelt marad, de ezáltal – még ha a tágabb környezetére korlátozottabb hatást is gyakorol – többet megőriz alternatív jellegéből, vagy ha egy nyitott, gazdaságilag prosperáló, regionális jelentős gazdasági társadalmi hatást gyakorló vállalkozássá növi ki magát? A kérdésre talán nem is igazán adható válasz, mindenesetre jó volt látni arra is egy példát, hogy a megfelelő szervezés, és a kedvező külső körülmények megléte esetén az alternatív öko életmódot választó embereknek sem kell feltétlenül lemondani a mobilitás, és a modern civilizációs vívmányok nyújtotta előnyökről, még ha ez olyan kérdéseket is vet fel, hogy a túl sok modernitás (gépek használata, stb.) nem veszélyezteti e túlságosan is az igazán alternatív megoldások megvalósítását, vagy a hosszú távú ökológiai fenntarthatóság alapelvét. Ezen felül egy rendkívül kedves, és befogadó emberekből álló közösséget ismertünk meg, akiktől nem csak egy ökofalu technikai megvalósításának részleteibe nyerhettünk betekintést, hanem példát mutattak arra nézve is, hogy hogyan lehet mindennek az emberi, közösségi oldalát jól megvalósítani.  (Pálfy András)